1. rész ~ Falling

Amikor a földbe csapódtam égető fájdalom áradt szét a testemben. Szárnyam már nem volt mivel azt is elvették tőlem. Egy kietlen pusztán voltam. Körbe néztem nem láttam egyebet egy útnál ami tőlem nem messze volt. Elindultam felé és találomra követtem az utat az egyik irányba. Nem tudtam merre menjek van csak azt, hogy megkel találnom Őt. A srácot akibe beleszerettem. Mivel Isten azt a parancsot adta ki, hol megkell találnom és elérnem, hogy szerelmes csókot váltsunk és ezt mindössze 1 év alatt, mert különben a pokolra kerülök. Utam Londonba vezettet. Már sétáltam egy ideje amikor megláttam egy autót. Stoppoltam mire szerencsémre megállt. A kocsi egy éjfekete 67' Chevrolet Impala volt utasa pedig egy jóképű magas férfi.
~ Hello! kéne egy fuvar? - kérdezte.
~ Igen !
~ Szállj be! - beültem és kezeimet összekulcsolva néztem előre. Nem igazán tudtam, hogy miről szoktak beszélgetni az emberek. Gondolataimból a motor jellegzetes hangja ébresztett fel. Ijedten pislogtam a mellettem ülőre.
~ Na és hova szeretnél eljutni, barátom? 
~ Hát először is nem vagyok a barátja mivel nem is ismerem magát. Másodszor Londonba szeretnék menni! Meg tudná mondani, hogy most hol tartózkodunk.
~ Hűha, de egy fapofa vagy!! Én csak kedvesen akartalak megszólítani, mert még a neved se tudom szóv.......
~ A nevem Louis..... - vágtam közbe.
~ Szóval Louis! Most valahol Bristol és Newbury között vagyunk. Amúgy a nevem Dean Wichester. De szólíts simán Dean-nek. Na és miért éppen London?
~ Sajnálóm, de nem mondhatom meg.
~ Hát jó.
Az út további részén a gondolataimba merültem. Vajon, hogy fogom megtalálni Harry-t mivel ő volt az aki elrabolta a szívemet a tudta nélkül. Hisz honnan is tudta volna amikor láthatatlanul követtem és védtem minden áron. London nagy város sok emberrel, de nem csak Ő kell. Nehéz lesz a nyomára akadni, de az még nehezebb  lesz, hogy elérjem, hogy belém szeressen. miközben gondolkoztam elaludhattam, mert arra ébredtem , hogy Dean rázogat. Álom ittasan pillantottam fel rá.
~ Ébresztő!!! Hasadra süt a nap!!
Az utolsó mondatát nem igazán értettem! Olyan furcsán beszélnek az emberek!
~ Fent vagyok! Megérkeztünk?
~ Jaj, dehogyis! Még csak féluton vagyunk, de pihenni is kell!! Ma alszunk ebben a hotelban aztán holnap tovább állunk!
A hotel Angel nevet viselte. Cöhh, milyen ironikus. Besétáltunk a recepcióra ahol egy kedves hölgy fogadott. Miután megkaptuk a kulcsokat a szobánkba siettünk. Becsuktam az ajtóm és lecsúsztam előtt. Egy gondolat járt a fejemben: Sietnem kell Londonba! Oda kell érnem minél hamarabb.

Másnap pisztoly lövöldözésre keltem.......